2017. június 26. hétfő, János, Pál
Keresés:
Pesovár Ernő
Pesovár Ernő
(Herend, 1926. szeptember 5. - Budapest, 2008. március 2.)


Pesovár Ernő

Európa-hírű tánctörténész és néptánckutató, a zenetudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának nyugalmazott vezetője. Tanulmányait a Budapesti Egyetemen szabadbölcsészként kezdte 1946-ban, majd néprajz-múzeológusi oklevelet kapott 1951-ben Ortutay Gyula, Vargyas Lajos, Tálasi István és Vajda László tanítványaként. 1966-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1951-től a makói, kőszegi és balassagyarmati múzeumokban dolgozott néprajzos múzeológusként, 1952-től a Népművészeti Intézetben a néptáncgyűjtő részlegének vezetője, 1959-től a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának munkatársa, 1970-től az MTA Népzenekutató Csoport munkatársa, 1974-től nyugdíjazásáig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa. 1983-tól 1988-ig a Néptánc Osztály vezetője. A kandidátusi címet 1987-ben szerezte.

Kutatási területe a magyar és az európai táncfolklór, melynek földrajzi-történeti összehasonlító vizsgálatát, tipológiájának kialakítását, formatani elemzését végezte nemzetközileg is elismert, magas színvonalon. Martin Györggyel szoros barátságban és generációjának több tagjával termékenyen együttműködve alkották meg azt a tudásbázist, amely a 20. századi hagyományőrző népművészeti mozgalmak elméleti alapjává és építőkövévé vált itthon és külföldön egyaránt. Az alkotócsoport tagjai voltak még: Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Lányi Ágoston, Maácz László és Pesovár Ferenc.

Öt könyvet adott ki és cca. 150 írása jelent meg az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, az Acta Ethnographica c. szakfolyóiratokban és az IFMC Yearbook, a Tánctudományi Tanulmányok és a Táncművészeti Értesítő c. kiadványokban. A Tánctudományi Tanulmányoknak évekig szerkesztője volt. Fő művei: A tánc költészete, Szombathely, 1982, Vas megye tánc- és zenei hagyománya, Szombathely, 1988, A magyar páros táncok, Bp. 1997, Tánchagyományunk történeti rétegei, Szombathely, 2003, A magyar tánctörténet évszázadai, Bp. 1972, 2003. Tánckritikusként is működött.

Tanított a Népművelési Intézet oktatóképző tanfolyamain, a kölni és drezdai tanári táncakadémián (1970-71, 1975-76), Kubában (1974), valamint az 1960-70-es években részt vett a német, holland, svéd néptáncmozgalom szervezésében. Évekig tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, 1984-től meghívott előadó a Magyar Táncművészeti Főiskola és az ELTE Néprajzi Tanszékén.

A magyar és a nemzetközi néptáncmozgalom emblematikus egyénisége volt. Mint táncos, koreográfus, szakíró, szakértő és szakmai tanácsadó nagy szerepe volt a 20. századi hagyományőrző mozgalmak eszmei, ideológiai hátterének kimunkálásában. A szombathelyi Ungaresca Táncegyegyüttes művészeti vezetője és koreográfusaként (1959-78), az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának elnökeként (1980-89), a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke (1990-2000) majd tiszteletbeli elnökeként (2000-) és a Magyar Állami Népiegyüttes szaktanácsadójaként élete végéig aktívan rész vett a tánc- és zenei folklór továbbörökítése formai-tartalmi szempontjainak alakításában.

Kitüntetései: Kiváló Népművelő (1975), Népek barátsága díj (1978), Pro Cultura Comitatus Vas (1980) Erkel-díj (1985), Életfa díj (1989), Kossuth díj (1992), Vas megyéért díj (1993), Címzetes főiskolai tanár (1996), Muharay díj (1996) Életműdíj a magyar táncművészetért (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) (2006), Vas megye Közgyűlés elnökének emlékérme (2006)

Pesovár Ernő halála a magyar és a nemzetközi néptánckutatás nagy vesztesége. Emlékét a néptáncosok, népművelők, és tánckutatók széles tábora őrzi itthon és külföldön egyaránt.

 

Búcsú …

2008. március 2-án szeretett és nagyra becsült mesterünk, tanárunk, kollégánk, barátunk Pesovár Ernő elment. Halálával annak a nemzedéknek egyik utolsó képviselője távozott, melynek munkássága néptáncmozgalunk egészére meghatározó.
 
Ő is, mint mestereink legtöbbike  Molnár István és Muhary Elemér műhelyében nevelkedett és kapott életre szóló indíttatást. E származásban és hagyományokhoz való viszonyában  annyira különbözõ, de a magyar népi kultúra és néptáncok ügyében egyformán szenvedélyes két ember környezetében, együtteseiben nevelõdtek mindazok, kik mozgalmaink mûvészeti és közművelődési arculatát évtizedeken át és a következő évtizedekre vonatkozóan is meghatározták.
 
Pesovár Ernő a veszprémi piarista gimnáziumból indulva találkozott Molnár Istvánnal. Táncos pályafutását követően lett Muharay Elemér munkatársa a Népművészeti Intézetben, s irányította, szervezte a táncgyűjtéseket.
Pesovár Ernő, Martin György, Gábor Panni, Kaposi Edit, Halmos István, Sárosi Bálint, Vigh Rudolf; Olsvay Imre, Jámbor Márta, Borbély Jolán és a többi belső és külső munkatárs nemcsak gyűjtöttek, hanem instruktorai is voltak a falusi együtteseknek. Továbbképzéseket, tanfolyamokat szerveztek, ahol a gyűjtött anyagokat vissza is tanították az együtteseknek.
 
Ez a munka alapozta meg azt az 1970-es években megismert és világszerte ismertté vált "magyar modell"-t, mely jelenti az autentikus táncok megismerésének és visszatanításának folyamatát. Ez az a módszer, melynek révén a hazai néptáncmozgalom elkerüli (elsősorban a szocialista országokra jellemző) sematikus néptáncábrázolást és ami a táncházmozgalmat elindítja.
 
Ma már világosan látszik, hogy milyen nagy mennyiségű, koncepciójában mennyire átgondolt, hagyományokhoz való viszonyában  rendkívül világos és pontosan körülhatárolható, művészetet és közművelődést egységben látó,  szisztematikusan szervezett munkát végzett ez a generáció. (Ne feledjük az intézet igazgatója Széll Jenő volt és a táncosztályt Pór Anna vezette.)
 
A gyűjtésektől -  a falusi együttesi munkán át, a színpadi művészeti munkáig -  a képzést szolgáló kiadványokig, egységes, egész kultúrát átfogó rendszert építettek és alakítottak.
Az eredményt ismerjük, használjuk! De mostanában az is példa lehet, hogy néhány kivételes képességű, erős egyéniség, politikai és gazdasági körülményektől függetlenül milyen termékeny tud lenni!
 
Mint tudjuk ez a folyamat 1956-ban megszakadt. Pesovár Ernő a Néprajzi Múzeumba, majd az MTA Zenetudományi Intézetébe került. Nem szakadt meg azonban kapcsolata az amatőrmozgalommal, velünk! Minősítések, fesztiválok, továbbképzések máig izgalmas előadója. Szövetségünk alapító elnöke.
Karácsonykor, a kórházi ágyán ülve, az Antológiáról beszélgettünk. "Ne feledkezz meg a képzésről!" – mondta. Nagyon fontos, hogy jó táncosok mellett, hagyományaikat ismerő, művelt, szakmailag   felkészült vezetők legyenek a csoportok élén!
 
Sok mindent tanultunk Pesovár Ernőtől és kortársaitól. Vannak kitűnő néptáncosaink, akik lelkesedéssel, tehetséggel, elhivatottsággal gyűjtenek, tanítanak, koreográfalnak. Hiányzik azonban belőlünk -  korunkból is – az a műveltségeszmény, az a széleskörű irodalmi és történelmi műveltség, a gondolkodásnak az a képessége, mely Fülöp Ferenc bácsi decsi verbunkját is az európai kultúra fényes horizontján láttatja.
 
Ha van valami esélye folklórmozgalmainknak a továbbélésre a globalizációs világmindenség és honi zűrzavaraink közepette, az az a magatartás és szellemiség, melyet Pesovár Ernő és eszmetársai egész életükben képviseltek.
 
Gondolatai, melyet 80. születésnapján  fogalmazott, így szólnak: "Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a kultúra az egész művelődéstörténetünk része. Úgy fogalmaznám; a magyar néptánc mem más, mint a különböző történeti korokban gyökerező és a hagyományban egymás mellett élő tradiciók összessége."
 
Nagyon fog hiányozni!
 
 
Budapest, 2008. március
Héra Éva
 
ELÉRHETŐSÉGEK

Muharay Elemér Népművészeti Szövetség
Cím: 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 22.
Tel/Fax:
+36-1-201-7931
Adószám: 19635394-2-41


ALAPSZABÁLYZAT
Támogassa szövetségünket adója 1%-val!
Új módszertani kiadványok
cheap jordan shoescheap jordan shoescheap jordan shoessac longchamp pas cher